Amibe nem halsz bele, attól megerősödsz..

Heeey.
Tegnap este találkoztam Tomival és Kittivel a Lánchídnál, hogy onnan együtt menjünk Niki elé délibe. Már nagyon nagyon hiányzott, ugyhogy egyből odarohantam megölelni. Először nem tudtam mi olyan fura, aztán rájöttem, hogy be lett festve barnára a haja. (régen a frufruja rózsaszín volt) Odaadtam neki az ajándékokat, amiket ausztriából hoztam, és már indultunk is. Megbeszéltük, hogy felmegyünk a várba. Felbuszoztunk és leültünk egy kilátó szerű helyre. Nagyon szép volt, csak engem egyfolytában csípkedtek a szúnyogok. Elkezdtünk sétálni a várhoz, de útközben megláttunk pár, éppen működő locsolót. Persze, hogy nekünk belekellett rohanni. :D Ezt megismételtük párszor, aminek a vége az lett, hogy csurom vizesek lettünk. Nem baj.. vicces volt:D Ezután átmentünk az alagúthoz, ami le volt zárva. Az egészet körbedrótozták. Leültünk a lépcsőre.
Valahogy mindenki nagyon fáradt volt, ugyhogy csak ültünk és beszélgettünk, zenét hallgattunk. Tomika állandóan beszólogatott Karesszal kapcsolatban.. aztán szépen lassan mindenki.. Nagyon örültem neki. :P
Éjfél körül elindultunk haza. Tomival megbeszéltük, hogy mostantól a huga vagyok ő meg a bátyám.:)
Elköszöntem tűlök, és elindultam gyalog haza. Úgy az út felénél két pasi jött velem szembe. Amikor elmentek mellettem az egyik megpróbálta megfogni a seggem. -.- Akkor kicsit elkezdtem parázni. Végül rendben hazaértem. Otthon kajáltam, aztán msn.. Vártam, hogy rámírjon, de úgy voltam vele, hogy úgyse fog. Egyszercsak ott villog narancssárgán a neve. Beszélgettünk, de valahogy más volt.. Elköszöntem, mert nagyon fáradt voltam. Feszültség levezetőként elszívtam egy cigit, majd befeküdtem az ágyamba. Elalvás előtt még nézegettem a facebookot. És akkor észrevettem valamit.. illetve több valamit, ami nagyon nagy csalódást okozott. A szívem hihetetlenül gyorsan vert, és éreztem ahogy nedvesedik a szemem, majd legördül az első könnycsepp. Itt már nem volt megállás, elkezdtem sírni. Egyszerűen semmit nem bírtam csinálni. Körülbelül 5 percig mozdulatlanul ültem és néztem magam elé. Nagy nehezen kikapcsoltam a gépet, lekapcsoltam a villanyt. Bedugtam a fülhallgatót és zenét hallgattam. Ha becsuktam a szemem csak őt láttam és az emlékeket.
Nagy nehezen elaludtam. Még ma reggel is a sírás kerülgetett. Bármelyik percben el tudtam volna magam sírni.
Hát nagyjából ennyi történt velem tegnap :) 5nap múlva spanyol.yeeaah. ott majd kitombolom magam:)
Szijasztok.csokcsok.