2011. június 29., szerda
2011. június 20., hétfő
barát.
Ki az az ember
Aki mindig velem van,
Ha sírok, vagy ha örülök? Ki az, Aki
Azt mondja, hogy fontos vagyok? Aki Soha el nem hagyott, aki
Együtt örült velem, és sajnálja, hogy el kell majd mennem? Ki lehet az,
Kit nem érdekel, a hajam színe, vagy az, hogy milyen magas vagyok? Van-e valaki,
Akinek számít, hogy a szemem örömtől, vagy könnytől ragyog? Él még a Földön egy
Ember, akinek nem az kell, hogy pénzem legyen, hanem én érdeklem? Hogy hol élek,
Hogy mit kérek. Nekem nem kell a színjáték, nem kell a dráma. Csak az angyalok még
Tiszta álma! Nem kérek bonyolult szöveget, csak sokat eláruló szemeket! Nem kérek
Más barátot! Téged kérlek, mert te vagy őszinte! És Te vagy az, aki tudja, hogy mi
A barátság. Fölösleges a beszéd, egy pillantás bőven elég, s tudod, hogy mi a baj.
Látod, ha rossz a kedvem, mindig meghallgatsz engem, és nem nevetsz rajtam,
Hanem velem nevetsz! Ne félj attól, hogy elballagunk, hiszen mindig együtt
Maradhatunk, hogyha Te is akarod! Ha pedig úgy hozza az élet, hogy
Mégis el kell válnunk, emlékezz rám, s hogy volt közös álmunk!
Emlékezz majd, hogy mennyit nevettünk, ne felejtsd el, hogy
Kiket szerettünk. Emlékezz azokra a szavakra, miket
Csak mi értünk. Ha el is felejtesz majd engem,
Jusson eszedbe, hogy nekem mindig
Szép emlék leszel, akármilyen
Rosszat is teszel a legjobb
Barát szóról mindig,
Évek múlva is
Egy ember
Jut majd
Eszembe....
2011. június 13., hétfő
Tonight
Tonight I will love love you tonight
Give me everything tonight
For all we know we might not get tomorrow
Let’s do it tonight
Give me everything tonight
For all we know we might not get tomorrow
Let’s do it tonight
2011. június 5., vasárnap
nap és a hold szerelme.♥
Sok-sok éve így volt ez már: Nap és Hold váltogatták egymást, rendben, ahogy kellett, mikor egy éjszaka minden megváltozott.
Ezen az éjszakán megállt az égen s elhatározta, hogy nem mozdul el onnan, míg el nem jön hozzá a Nap.
Néhány héttel azelőtt egy öreg sas röpült el mellette, a Hold megszólította, és elbeszélgetett vele. A sas mesélt neki a Napról is, elmesélte, hogyan táncolja át reggeltől-estig az eget, hogyan szórja szerteszét sugarait.
A Hold még kíváncsibb lett rá, s minél jobban fázott éjszaka, annál jobban vágyta a Napot. Azért is állt meg azon az éjjelen, hogy magához ölelje végre.
A Nap a megszokott időben ébredt, frissen nekivágott az égnek, ám néhány lépés után megtorpant, nehezen tudta kiegyenesíteni sugarait. Egyszer-egyszer vissza is csúszott, és egyre halványabb lett, egyre erőtlenebb. De újra és újra nekilódult, próbált az égen magasabbra jutni.
A Hold szilárdan állt a helyén, az ég leg magasán, és akkor sem mozdult, amikor már elviselhetetlen hőség vette őt körül.
Ekkor a Nap már majdnem félúton járt, s igen közel került a Holdhoz. Közelétől a Hold kibillent egyensúlyából és sebesen zuhanni kezdett felé, húzta magához a Nap ereje.
A Nap nagyon megijedt a feléje tartó hatalmas korongtól, de már nem tudta elkerülni a találkozást. Abban a pillanatban, amikor egymáshoz ért a két test, hatalmas robbanás rázta meg a világot, és szétszóródott az égen sok ezer apró, fényes darab.
Többé nem találkozott a Nap és a Hold, s így van ez jól, mert ha megint találkoznak, egyikük biztosan elpusztul.
Ez volt a legszebb szerelem, ami eddig a világon létezett, mert ebből a szerelemből születtek meg és kerültek föl az égre az első csillagok.
Ezen az éjszakán megállt az égen s elhatározta, hogy nem mozdul el onnan, míg el nem jön hozzá a Nap.
Néhány héttel azelőtt egy öreg sas röpült el mellette, a Hold megszólította, és elbeszélgetett vele. A sas mesélt neki a Napról is, elmesélte, hogyan táncolja át reggeltől-estig az eget, hogyan szórja szerteszét sugarait.
A Hold még kíváncsibb lett rá, s minél jobban fázott éjszaka, annál jobban vágyta a Napot. Azért is állt meg azon az éjjelen, hogy magához ölelje végre.
A Nap a megszokott időben ébredt, frissen nekivágott az égnek, ám néhány lépés után megtorpant, nehezen tudta kiegyenesíteni sugarait. Egyszer-egyszer vissza is csúszott, és egyre halványabb lett, egyre erőtlenebb. De újra és újra nekilódult, próbált az égen magasabbra jutni.
A Hold szilárdan állt a helyén, az ég leg magasán, és akkor sem mozdult, amikor már elviselhetetlen hőség vette őt körül.
Ekkor a Nap már majdnem félúton járt, s igen közel került a Holdhoz. Közelétől a Hold kibillent egyensúlyából és sebesen zuhanni kezdett felé, húzta magához a Nap ereje.
A Nap nagyon megijedt a feléje tartó hatalmas korongtól, de már nem tudta elkerülni a találkozást. Abban a pillanatban, amikor egymáshoz ért a két test, hatalmas robbanás rázta meg a világot, és szétszóródott az égen sok ezer apró, fényes darab.
Többé nem találkozott a Nap és a Hold, s így van ez jól, mert ha megint találkoznak, egyikük biztosan elpusztul.
Ez volt a legszebb szerelem, ami eddig a világon létezett, mert ebből a szerelemből születtek meg és kerültek föl az égre az első csillagok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)