Gloria már órák óta ott állt az út szélén ... Át volt teljesen fázva, ropogtak a csontjai, nem érezte testrészeit. Már fel akarta adni, összeszedte a cuccait, igaz csak pár dolog volt, és mikor felnézett vakító fény sütött a szemébe. Megállt mellette az autó. Ő meg csak mosolygott.
Négy óra alvás után ismét arra ébredt, hogy szóltak a rádión. Akkor kelt a Nap. Úgy érezte már nincs miért visszacsúkja szemeit. Imádta a Napot. Végignézte a napfelkeltét, próbálta nem figyelni az embereket magakörül.
Mikor kiszállt az autóból, összeszedte magát, körülnézett. Nem ismert senkit. Azt sem tudta melyik városban van. És ez tetszett benne a legjobban. Nincsenek előítéletek, hallott pletykák ... Nem menekűlt, csak változásra vágyott ... És önmagát kereste ...