Az élet legszebb pillanatai 1.Szerelmesnek lenni; 2.Úgy nevetni hogy utána fáj a hasad; 3.Nem kell sorba állni a boltban; 4.Egy szép sms-t kapni; 5.A kedvenc dalodat a rádióban hallani; 6.Amikor az esőt hallgatva alszol el; 7.Amikor olyan helyre mész ahol gyönyörű a táj; 8.Amikor kilépsz a tus alól és meleg törülközőbe csavarod magad; 9.Amikor részt veszel egy érdekes beszélgetésben; 10.Pénzt találni egy nadrágban amit rég nem hordtál; 11.Amikor saját magadon nevetsz; 12.Lazítani a barátaiddal; 13.Amikor az éjszaka közepén felébredsz és rájössz,hogy még jó néhány órát alhatsz; 14.Amikor véletlenül meghallod hogy valaki szépet mondd rólad; 15.Keresztülmenni a füvön miközben öntözik azt; 16.Minden ok nélkül nevetni; 17.Nevetni egy gondolaton; 18.Amikor nézed a napnyugtát; 19.Amikor egy olyan dalt hallgatsz, mely egy életedben lévő különleges személyre emlékeztet; 20.Amikor az első csókot kapod és adod; 21.Amikor a barátaiddal szórakozol; 22.Amikor boldognak látod szeretteidet; 23.Kézen fogva menni azzal akit a legjobban szeretsz; 24.Érezni a remegést a gyomrodban, amikor meglátod azt a különleges személyt az életedből; 25.Tudni hogy hiányzol valakinek; 26.Tudni hogy szeretnek téged.

Az élet megy tovább.

Ez a blogbejegyzés egy közhelynek ad otthont, mely az élet megy tovább néven lett ismert. Közhely. Közhelynek közhely, de minden egyes közhely attól válik személyessé, amit belegondolunk. Nagy szavak. Könnyű vele dobálózni is. Megtanuljuk használni bizonyos helyzetekbe, de belegondoltunk abba, hogy tulajdonképpen mit is jelent?

A véleményem erről az elhíresült mondásról..:
Vajon hányszor mondtam ki ezt a mondatot.. Bizonyára jó sokszor. Ha már mást nem is lehet mondani, ez mindig igazságot ad. De amikor az embernek van ideje elgondolkodni dolgokon, akkor jön rá igazán, hogy minden egyes szó, mondat vagy idézet mindig neki szól. De miért?

Mindenkiben vagy egyfajta önközpontúság. Aki azt mondja, hogy benne nincs, az hazudik. Minden ember önző a maga módján. Aki mást szintén hazudik. Ettől akarunk igazán jónak tűnni más szemében, miközben egyáltalán szó sincs erről. Azt hisszük, hogy valaki vagy valami ítéletet mond felettünk.. döntéseink és cselekedeteink után. De ki?

Mi saját magunk. És pont ugyanezzel a gúnnyal oldozzuk fel magunkat, amikor az élet megy tovább szóösszetételt alkalmazzuk  Hiába teszel bármit, az élet megy tovább. Ezáltal furcsa gondolatok fogalmazódnak meg az emberben. Hol a határ jó és rossz között, jó cselekedet és rossz cselekedet között. Mindig azt lessük, ki ítélkezik felettünk. Tágabb értelemben senki. Mindegy, hogy mit csinálunk, az élet megy tovább. Mindegy, hogy nagyon sokat csinálsz másokért, meghalsz valami betegségbe. Az élet megy tovább. Kegyetlen erejével súlyt le mindenkire. Ragaszkodsz valamihez, bármit csinálsz, az élet megy tovább. Akkor mégis, miért viselkedünk így ahogy?

Látszólag mindegy. Az élet megy tovább ígyis úgyis. Csupán önző becsvágyból nem vagyunk képesek elfogadni ezt a tényt. Ragaszkodásunk a mindenséghez. És közben mi is átvesszük e mondat hazsnálatát, és beletörünk szép lassan. Erre a kérdésre lehet visszavezetni mindent. Mi értelme az életnek?


Van-e boldogság? Van-e célunk? Nagy szerelmek... Ezek csak számunkra fontos kérdések. De az élet megy tovább. Mindent megöl. Okkal?


Amit tapasztalsz a világodban bármi, az mind a véletlenek sorozata. Az a baj, hogy a világot csak mikroszkópikusan látjuk. Itt minden úgy történik, hogy ok és okozati összefüggéseket látunk. Ehhez vagyunk hozzászokva. Ebből a világnézetből egyszerűen nem tudunk elrugaszkodni. Ezt látjuk. Ezt hisszük. Ha kis méretekre lemegyünk, ott sajnos bizony minden a véletlenen múlik. Ez a világ, amit mi látunk, csak a véletlenek számos sokszorosa. Ezt lehetetlen elfogadni. Ez nem hülyeség. Ez fizika. Enélkül pl. nem lehetne MSN-ezni, ugyanis nem lenne számítógép se. Az,  hogy a világ úgy néz ki ahogy, az mind a véletlenek sorozata. Ebben semmi ok nincs. Az, hogy mi formáljuk ezt a világot, ahol élünk, itt olyan ok okozati összefüggések vannak, amiket látunk, tapasztalati úton belénk rögzültek. Ettől nagyon nehéz elszakadni, mert oda lyukadunk ki, hogy ha ez nem okkal történik, akkor úristen..!? Ezért alakultak ki a vallások is, mert nem tudtak dolgokat magyarázni. Ezt nem is lehet megérteni ép ésszel, mert olyan ellentmondásokkal ütközünk magunkkal szembe, amiről azt hisszük, hogy úgy van, de mégse. De ugyanakkor ezért fantasztikus ez a világ.

  Soha nem engedtem túl közel magamhoz senkit. Azt hiszem féltem attól, hogy szeretni fognak. Talán még mindig félek. Emiatt taszítottam már el magamtól annyi mindenkit. Bár fiatal vagyok, de senki nem mondhatja, hogy nem kaptam még pofonokat az élettől. Megtanultam, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak ahogy én akarom. Sajnos túl jól megtanultam már ezt a leckét. Előbb utóbb mindenkit eltaszítok magamtól. Akarva- akaratlanul. Nem tehetek ellene semmit. Talán ez a büntetésem, amiért az álmaimnak élek. Mindig megvalósítottam amit akartam. De ezért nagy árat kellett fizetnem. Odaadtam cserébe az életem. Az életem az álmaimért. Ezen nem tudok változtatni. Egy örök álmodozó maradok, aki olyan őrült, hogy mindent valóra vált.